A pánikroham váratlanul tör ránk, nem tudni mikor múlik le, ezért megszüntetésében is sokszor eszköztelenek a terapeuták. Az alábbiakban Kulig Barbara pszichológus elárulja, mit kell tudni a pánikrohamról, és arról is szó esik, hogy akár egy korábbi testi sérülés is felelős lehet a kialakulásáért.
Halálos félelem
A pánikrohamokat előidéző úgynevezett önsorsrontó kör során egy, már meglévő intenzívebb testi érzetet ítélünk végzetesnek. Katasztrófának éljük meg, hogy szaporábban ver a szívünk, remegünk, úgy érezzük ez akár halálhoz is vezethet. Ezt a gondolkodási hibát nevezzük katasztrofizációnak. Ilyenkor egy meglévő eseményből a lehető legrosszabb végkimenetelt jósoljuk meg.
Mitől alakulhat ki?
A rohamok létrejöttében számos, a múltban gyökerező pszichoszociális (családi viselkedésminta követése, szülőktől elszakadás, kapcsolati veszteség, túlkontrolláló szülő) és biológiai (alkoholfogyasztás, hormonális változások) tényezők játszanak szerepet. A WHO ajánlása szerint a pánikzavar tüneteit gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési módszerekkel enyhítik, azonban érdemes tudni, hogy a pszichológus munkáját a manuálterápia is jelentősen segíteni tudja – hívta fel a figyelmet Kulig Barbara.
A szakértő szerint korábbi testi sérülések is okozhatnak pánikrohamokat. Ilyen testi trauma lehet például:
- a sportsérülés,
- a régebbi műtét,
- a gerincsérv,
- a bordatörés,
- a tüdőgyulladás (pl. COVID-19),
- az asztma,
- sőt még a szájsebészeti beavatkozások is.
Megoldás szempontjából kétféle megközelítés létezik:
- A testi tünetek oldaláról
A páciensek olyan technikákat tanulnak, amelyek segítségével jobban kontrollálhatják testük működését (pl. négyes légzéssel, mindfulness meditációval, autogén tréninggel).
– Amennyiben a kezelés alatt olyan testi sérülésekre derül fény, amelyek pánikzavarra hajlamosító tényezők lehetnek, akkor orvos vagy manuálterapeuta bevonásával további kezelési terv kialakítása javasolt – mondta a szakértő.
- A pszichológiai tényezők oldaláról
– Ahogy fentebb említettük, több tényező is befolyásolhatja a pánikzavar kialakulását. Bár úgy tűnhet, hogy rendben van az életünk, amikor az első roham jelentkezik, mégis fontos, hogy a terápia során megvizsgáljuk a pánik kialakulásának körülményeit, érzelmi komponenseit, rövid és hosszú távú következményeit, így kialakul egy kép arról, hogy mit is élt át valójában a beteg az első pánikroham során. Ez később nagyító alá kerül, ami elvezethet bennünket a pánik egyéni történetéhez.
Esettanulmány: Egy mellkasi sérülés váltotta ki a rohamokat
Dani – aki mindössze 20 éves, és élsportoló – egyik pillanatról a másikra rosszul lett: mellkasa szorított, szíve rendkívül szaporán dobogott, majdnem megfulladt, hasi tájékon fájdalmat érzett és erősen szédült. Egyre gyorsabban vette a levegőt, elárasztotta a szorongás, úgy érezte teljesen elvesztette az irányítást a teste felett és, hogy ez egyre rosszabb lesz. Aznap szülei bevitték a kórházba, ahol alaposan megvizsgálták, majd két nap után kiengedték. Zárójelentésében vegetatív disztóniát pánikrohamokkal, és magas vérnyomást jelöltek meg diagnózisként.
Pár hónap múlva a fiút már naponta kínozták pánikrohamok. A szakemberek a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelést javasoltak, amelyek köszönhetően néhány héten belül enyhült ugyan a szorongása, a pánikrohamai azonban egyáltalán szűntek meg. A foglalkozás során sok családban megélt feszültség, egy barátjával kapcsolatos gyász került felszínre. 4 hét után a pánikrohamok kezdtek ritkulni, szorongásoldó gyógyszereit is lecsökkentették. A mellkasi szorítás azonban még mindig nagyon sűrűn, naponta jelentkezett, 2-3 naponta pedig a fizikai terhelést követően pánikrohamok alakultak ki.
Testi feszülések manuálterápiás oldása
A terapeuták végül manuálterapeuta segítségét kérték, hiszen a fizikai terheléssel egyértelműen összefüggésbe lehetett hozni a fiú állapotát. A terápia során ugyanis az is kiderült, hogy korábban éppen mellkasi tájékon érte Danit egy sérülés, amikor egy csapattársa könyökkel nekiesett.
Mennyire volt tartós a kezelés?
Dani hirtelen jelentkező mellkasi szorítása 3-4 alkalmas manuálterápiás kezelés után hónapokon át nem jelentkezett, egyszeri tapasztalt visszaesést, mely nem maradt már fent hosszú távon.
Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a testi trauma és a szorongás együttes kezelése hatékony a Danihoz hasonló kórelőzménnyel rendelkező pánikzavaros páciensek esetében.