Sokan panaszkodnak vállfájdalomra, aminek az egyik esetleges oka a rotátorköpeny sérülése. Teljes szalagszakadás esetén műtétre lesz szükség: itt a legelterjedtebb eljárás az artroszkópos helyreállítás, ami után a felépülési idő elérheti a 4-12 hónap is, amiből az első 4-6 hetet általában rögzítésben töltik a páciensek. Számos kérdés merül fel ennek kapcsán, például:
- Mennyire kell a műtét után a teljes rögzítést és nyugalomba helyezést biztosítani?
- Mennyi ennek az optimális időtartama, milyen előnyei-hátrányai lehetnek?
- Mikor kell elkezdeni a váll mozgatását?
- Milyen előnyei lehetnek a korai mobilizációnak?
Milyen izmok alkotják a rotátorköpenyt?
A váll egy komplex struktúra, aminek a rotátorköpeny az egyik fontos eleme. A rotátorköpenyt 4 izom alkotja:
- a tövis feletti izom (musculus supraspinatus),
- a tövis alatti izom (musculus infraspinatus),
- a kis görgetegizom (musculus teres minor) és
- a lapocka alatti izom (musculus subscapularis).
Elsősorban ezek az izmok végzik a felkarcsont ki- és befelé forgatását, a rögzítését az ízületi árokban, de a többi izom munkájában is segítenek a kar egyéb irányú mozgásai alkalmával, pl. az emelésnél. A rotátorköpeny sérülése megkeserítheti a mindennapi életet – nehezítheti az öltözködést, fésülködést is.
Milyen sérülései lehetnek a rotátorköpenynek?
A rotátorköpeny az izmok inas tapadásánál, a szalagoknál három módon sérülhet:
- akut trauma miatt: például ráesünk a kinyújtott karunkra, esetleg hirtelen mozdulattal emelünk meg valami nehezet és ezzel megrántjuk a vállunkat;
- túlterhelés következtében: a szalagok a hosszútávú, fokozott igénybevétel miatt elhasználódnak;
- a vérellátás (és ezzel a normál regenerálódási képesség) csökkenésével, ami az idősödés vagy egyes gyógyszeres kezelések velejárója
A rotátorköpeny szakadás lehet részleges vagy teljes, illetve teljes szakadás esetén inkomplett és komplett állapot annak függvényében, hogy a szalag a csonttól részben vagy egészében távolodott-e el. A Bateman-féle osztályozás alapján négy típus különböztethető meg: kicsi (1 cm alatti), közepes (1-3 cm), nagy (3-5 cm) és súlyos (5 cm fölötti).
Mikor kell műteni?
Artroszkópos műtétre akkor kell, hogy sor kerüljön ha nagymértékű a károsodás, illetve, ha a műtét nélküli a rehabilitációs megoldások nem járnak sikerrel. Műtét után rehabilitációra kerül sor, ami magában foglalja a hegek kezelését, a nyugalomba helyezést, a manuális lágyrész kezelést, a passzív majd az aktív mozgatást.
Örök kérdés: szükséges-e rögzíteni és pihentetni?
Egy 2019-es tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen különbség található azon két csoport között, ahol az egyiknél a műtét után azonnal lehet használni a kart, a másik csoportnál azonban azt 6 hétig állandóan rögzíteni kell. Az eredmények szerint hat hét letelte után a karjukat aktívan használóknak ugyan lényegesen jobb volt a kar előre és oldalra emelése, de ez a különbség a 24. hónapra megszűnt. A két csoport között azonban nem volt eltérés a fájdalom és erő szempontjából, és egyik csoportnál sem volt az újrasérülés aránya rosszabb.
A rotátorköpeny szakadás gyógyulási idejének tekintetében a nemzetközi szakirodalom kis, illetve közepes szakadás esetén 4-6 hónapra programozza a rehabilitáció menetét. Az első 3-6 hétben éjszakai rögzítés ajánlott, de a passzív mozgatást már el lehet kezdeni. Az aktív mozgás megkezdését a 4-7 héttől javasolják. Nagy, súlyos szakadásnál a rehabilitáció legalább 6-8 hónap, ahol az első hat hétben állandó rögzítést javasolnak, 6 hét után a felügyelet melletti passzív mozgatás és 14 hét után az aktív mozgás elkezdése javasolt.
A kutatások végeredménye végül az lett, hogy igazából nincs lényeges eltérés a korai és a késői mobilizáció között: egyik esetben sem rosszabb a gyógyulás mértéke, vagy az újrasérülés aránya.
Milyen hátrányai lehetnek az immobilizációnak (rögzítésnek)?
Hosszútávú rögzítés esetén csaknem elkerülhetetlen az izomrostok leépülése, az ízület beszűkülése, a szalagok bemerevedése, de számolni kell olyan negatív hatásokkal is, mint a fokozottabb fájdalom, a csökkent működőképesség, a későbbi visszatérés a munkába és az ezek következtében kialakuló frusztráció és betegségtudat is megnehezíti a mindennapokat.
Viszont a korai mobilizáció, az egyszerű mozgatás előnyei korán megmutatkoznak: nagyobb lesz a mozgásterjedelem, gyorsabban enyhülnek a fájdalmak, enyhül a kar merevsége és hamarabb vissza lehet térni a megszokott tevékenységekhez. Kutatások szerint a használat mellett optimalizálódni tud a kollagén rostok elrendeződése, újjáépülése, a szalag viszkoelaszticitása.
Milyen előnyei vannak az immobilizációnak (rögzítés)?
Vannak szakemberek, akik szerint a műtét/sérülés utáni rögzítés szükséges annak érdekében, hogy azzal elkerülhető legyen a részlegesen szakadt izom/szalag további károsodása, és csökkenjen az újrasérülés esélye. A rögzítés ugyanis minimalizálja a mikromozgásokat, főleg nagymértékű vagy több szalagot érintő sérülés esetén támogatja a szalag rögzülését a csonthoz. A kutatások ezzel párhuzamosan azt is bizonyítják, hogy az újrasérülést főként olyan tényezők befolyásolják, mint az érintett életkora, cukorbetegsége, magas koleszterinszintje, a dohányzás, a gyengébb csontozat és izomzat, az alkalmazott műtéti eljárás és a rehabilitáció jellege.
Kérdés: érdemes-e manuálterápiát alkalmazni?
2022-ben írtak arról, hogy ha valaki rotátorköpeny-műtét után a normál rehabilitációs program mellé heti kétszer fascia lazító kezelést is kapott, akkor fejlődött a mozgásterjedelme, és csökkent a fájdalom, és lényegesen kisebb volt a mozgástól való félelem.
A gyógytornának is jelentős szerepe van a rotátorköpeny rehabilitációjában – a vállízület mozgékonyságának növelésében és az izomerő fejlesztésében. Ennek során izometrikus és könnyű izotonikus gyakorlatokat, nyújtásokat és mozgásfejlesztő feladatokat végeztetnek.
Az alkoholfogyasztás hatása a gyógyulásra
A szalag gyógyulásának a három szakaszára (a gyulladásos, a proliferációs és az újjáépülési szakaszt) a bevitt alkohol negatív hatással van már akkor is, ha az a sérülést megelőzően történt. Az alkohol ugyanis:
- késlelteti a korai gyulladásos szakasz beindulását, a sejtek működését, azaz késlelteti a teljes gyógyulási folyamatot;
- akár 37%-kal csökkenti a szövet kollagén tartalmát, rontja a kollagén rostok elrendeződését;
- akár 61%-kal is csökkentheti a terület vérellátását
- 40%-kal rontja a szövet szakítószilárdságát a fibroblasztok rosszabb osztódási képessége miatt.
Ha a rotátorköpeny-sérüléseknél a konzervatív terápia nem hozza a várt eredményeket, akkor leggyakoribb eljárásként az artroszkópos műtéti beavatkozás jöhet szóba. Nemzetközi protokoll szerint ennek a gyógyulása 4-7 hónapot vesz igénybe a szakadás mértékétől és a végső mozgáscéltól függően.
Kutatások szerint legalább egy éves távlatban már nem okoz különbséget az, hogy volt-e rögzítve a váll, illetve az, hogy mikor kezdődött meg a váll mozgatása, viszont rövidtávon mindenképpen láthatóak a korai mobilizálás előnyei. A kar rögzítése ugyan nagyobb védelmet garantál a több szalagot érintő műtéteknél, illetve, ha a szakadás mértéke is jelentősebb volt, de más esetekben, ha a korai mozgatást választjuk (a szakember által ajánlott kereteket betartva), akkor gyorsabb a mozgástartomány helyreállása és a fájdalom csökkenése, és csökken a letapadás, a mozgásbeszűkülés és a depresszió kialakulásának lehetősége is.
forrás: sherlockrehab.hu