Santorini és Mykonos után – miért érdemes tovább keresni?
Görögország szigetvilága több mint kétszáz lakott szigetből áll, mégis a turisták nagy része évről évre ugyanoda tér vissza: Santorini fehér házaira, Mykonos partiéletére, Korfu zöld dombjaira. Ezek valóban gyönyörű helyek – de júliusban és augusztusban zsúfoltak, drágák, és a hangulat, amelyet a képeslapokon látni, már régen elveszett a tömegturizmus zajában. Aki ennél többet keres, annak érdemes kicsit mélyebbre ásni a görög térképen.
Folégandros – a csendes alternatíva Santorini mellett
Folégandros neve keveseknek mond valamit, pedig alig néhány órányi hajóútra van Santorinitől. A sziget kicsi, autók szinte nincsenek rajta, és a főváros – a Chora – az egyik legjobban megőrzött középkori kastélyváros az egész Égei-tengeren. A fehérre meszelt házak szorosan egymás mellé épültek, az utcák keskenyek és kanyargósak, és este a teraszokról a naplemente ugyanolyan lélegzetelállító, mint a sokkal ismertebb szomszédján.
A szigeten nincs repülőtér, ami önmagában szelektál: csak azok jutnak el ide, akik hajlandók rá időt szánni. A strandok sziklásak és vadon szépek, a taverna-éttermek turistamenük helyett helyi halételeket kínálnak, és a szobák ára Santorini töredéke. Aki egy hetet tölt itt, az valódi görög szigeti élményt kap – nem a rekonstruált változatát.
Ikaria – a sziget, ahol másképp telik az idő
Ikaria neve a tudományos körökben is ismert: a világ öt úgynevezett kék zónájának egyike, ahol az átlagosnál jóval többen élnek száz évet meghaladó kort. A kutatók szerint ennek hátterében a stresszmentes életmód, a mediterrán étrend, a rendszeres mozgás és az erős közösségi kötelékek állnak.
A sziget ennek megfelelően más tempón működik. A buszok nem mindig érkeznek pontosan, az éttermek akkor nyitnak, amikor a tulajdonos jónak látja, és az éjszakai mulatságok – a hagyományos panégyrik – hajnalig tartanak, majd a falu együtt alszik másnap délig. Aki ezt elfogadja, az egy eredeti, turistaiparon kívüli szigeti kultúrát ismerhet meg. A fekete homokos strandok, a hegyi falvak és a termálvizes öblök tovább erősítik az élményt.
Szími – egy nap vagy egy hét?
Szími Rodosz közelében fekszik, és sokan csak kirándulóhajóval látogatják meg – megcsodálják a kikötő neoklasszikus, színes épületeit, megebédelnek, és visszahajóznak. Ez kár, mert a sziget belseje – a hegyek, a csöndes öblök és a bizánci kolostorok – csak azoknak tárul fel, akik maradnak.
A Panormitis-kolostor az egyik leglátogatottabb zarándokhely Görögországban, mégis csöndes és méltóságteljes marad. A kis öblök – Agios Georgios, Nanou, Marathounda – csak hajóval vagy hosszú gyalogúton közelíthetők meg, ami természetes módon tartja távol a tömegeket. A szálláshelyek száma korlátozott, ami egyszerre hátrány és előny: kevesebben férnek el, de akik ott vannak, azoknak a hely csak maguknak van.
Lefkada – a szárazföldről is megközelíthető csoda
Lefkada technikai értelemben félsziget: egy hídon áthajtva érhető el a görög szárazföldről, ami repülő és komp nélkül is elérhetővé teszi. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – kevésbé ismert, mint az Ión-tenger többi nagy szigete.
A nyugati part strandjai – Porto Katsiki, Egremni, Kathisma – a görög és európai ranglisták élén szerepelnek: türkizkék víz, fehér sziklák, szinte vertikálisan emelkedő partfalak. A turisták mégis jóval kevesebben vannak, mint Zakinthoszon vagy Korfun. A sziget belsejében hegyi falvak, olajligetesek és helyi borászatok várják azokat, akik nem csak a strandon töltik a napot.
Kasszosz – ahol a görög vendégszeretet még eredeti formájában él
Kasszosz az egyik legnehezebben megközelíthető görög sziget: Rodosztól délre, Kréta és a Dodekanészosz között fekszik, és csak komppal érhető el. Ez az oka annak, hogy szinte egyáltalán nem szerepel a turistatérképeken – és egyben az oka annak is, hogy érdemes odamenni.
A szigeten alig néhány ezer ember él, és az idegenforgalom annyira csekély, hogy a helyiek minden egyes vendéget személyesen üdvözölnek. A kis halászfalvak, a sziklaöblök és a kúpszerű dombok tetején álló templomok mind érintetlen állapotban várnak. Aki valóban el akar szakadni a nyári tömegturizmustól, Kasszosz az egyik legjobb döntés, amelyet görög nyaralás tervezésekor meghozhat.
A kevésbé ismert szigetek közös titka
Ami ezeket a helyeket összeköti, az nem csupán a kevesebb turista. Ezeken a szigeteken a görög vendéglátás még nem vált iparággá: az étteremtulajdonos maga főz, a szálláshely gazdája maga mutatja meg a legjobb strandot, és az esti sétán előbb-utóbb szóba elegyedsz helyiekkel. Ez az, ami a nagy nevű szigeteken már régen elveszett – és ami miatt sokan, akik egyszer eljutnak egy ilyen helyre, nem térnek vissza Santorinira.